Semmit nem ér. Ami megmenti a totális csődtől az néhány jól sikerült beszólás, a helyenként működő humor és két jelenet (igen, összesen kettő). Ennyi. Ennél azonban még akkor is jobban jártunk volna, ha hagyják del Toro-t, meg Pearlman-t és nem adnak nekik pénzt, csak uzsonnát – gyanítom még akkor is jobb lett volna a végeredmény. Nem vagyok fanboy, így nem a csalódottság beszél belőlem. Engem nem zavart volna, ha hagyják Hellboy-t békében és nem készül több film. De ha már igen, akkor az biztos, hogy Pokolfajzat ennél sokkal többet érdemelt volna. [fb_button]
Guillermo del Toro 2004-es Pokolfajzata, valamint az ahhoz, négy évvel később készített folytatása, az Aranyhadsereg kis túlzással kultfilmmé nőtték ki magukat az évek során. Nem fogok hazudni nektek kedves olvasóim, engem annyira nem kapott el a Hellboy-láz, de az maximálisan elismerem, hogy e két filmnek megvolt a stílusa. Ron Perlman kitűnő választás volt a címszerepre, del Toro pedig zseniális érzékkel kapta el a fonalat, ennek köszönhetően pedig mi, nézők gazdagabbak lettünk két olyan képregényfilmmel, amelyek úgy szórakoztattak, hogy komolya voltak komolytalanok. Ehhez persze szükségeltetett Mike Mignola, aki megálmodta ezt a földöntúli erővel bíró, ámde belül még félig kölyök "szörnyet", akinél e kettősség remekebbnél remekebb gegekben csúcsosodott ki. Aztán ha még emlékeztek, hosszú évek hallgatása következett, majd megindult a – sajnálatosan – jellemző hollywoodi kínlódás a folytatást illetően: a rajongók nagyon akarták, hogy elkészüljön a harmadik epizód, del Toro mindenképpen trilógiává akarta bővíteni a sorozatot, Perlman rajta volt a témán, sőt, egy ponton annyira összeállt a dolog, hogy a rendező már szinte megígérte, hogy jön a folytatás.