Akár a kínaiak, akár a vikingek, akár az ókori egyiptomiak vagy azok kortársai(! ) jutottak el először Amerikába (ezen legendás elméletek közül a legbiztosabb a vikingek esetleges és időleges letelepedése Észak-Amerikában) nem voltak képesek tartós kapcsolatokat kiépíteni, amelyek évezredeken át meghatározták volna két kontinens – Afrika és Amerika, vagy Ázsia és Amerika, illetve Európa és Amerika – kapcsolatát. Mindössze epizódszerű kapcsolatfelvételekről lehetett szó, ha egyáltalán létezett kapcsolat, és még ha némi kereskedelem kialakult is, az nem befolyásolta annyira Amerika és az egész világ sorsát, mint amennyire Kolumbusz felfedezése tette azt. Cseng Ho admirális De térjünk vissza Menzieshez és elméletéhez, s nézzük meg részletesen, mit is állít a bestseller-író, illetve miről is szól a most Szingapúrban megnyílt kiállítás! A tárlat elsősorban annak a Zheng He (Cseng Ho) admirálisnak állít emléket, aki hét tengeri expedíciót irányított 1405 és 1423 között. A kínaiak nem voltak legénység híján: míg az európai felfedezők legjobb esetben is pár tucatnyi, esetleg százas létszámú csoportokban indultak útnak (Kolumbusz három hajóval vágott neki az Atlanti-óceánnak), addig Cseng admirális 317 hajóval és 28 ezer (! )
Szintén a szingapúri kiállításon szerepel – az International Herald Tribune beszámolója szerint – néhány koreai térkép másolata, amelyek Charlotte Rees kollekciójából kerültek elő. Ő egy Kínában született misszionárius lánya, aki a térképeket apjától örökölte. Rees térképei a XVI. századból származnak, de állítólag Krisztus előtt 200-ban keletkezett kínai térképek másolatai. Menzies szerint Cseng Ho ismerhette ezeket a térképeket, és így tudhatta, miként érhető el Amerika. Csengnek azonban javítania kellett a térképeken, mert azok longitudinális (hosszúsági) hibákat tartalmaztak. Vitatott elmélet – ősi buddhisták Kanadában? Menzies szerint jónéhány bizonyíték van arra, hogy elsüllyedt kínai dzsunkák fekszenek Florida, New York, Dél-Carolina és Kanada partjainál, vagyis Amerikának nem is a Csendes-óceánra néző partjain, hanem a Kínától távolabbi, atlanti partvidéken. Sőt, egy kanadai építész, Paul Chiasson ásatásaira hivatkozva – amelyekről fényképek is láthatók a szingapúri kiállításon – Új-Skóciában, Kanadában a Cape Dauphin-nél egy korai kínai települést is találtak.
A norvég tengerész a Csád-tónál élő hajóépítők segítségével papirusznád hajót ácsolt, melyet az egyiptomi napisten után Ra II névre keresztelt, és 1970-ben Marokkó partjaihoz, az egykori főníciai kikötővárosba, Safiba szállíttatott. Heyerdahl nemzetközi csapatával és az egyiptomi piramisok faláról lemásolt papírusz nádból készített hajójával május 17-én indult az Atlanti-óceánnak, és nyolctagú legénységével 57 nappal később, kb. 6100 km megtétele után sértetlenül megérkezett Barbados szigetéhez- Amerikába. És ha ő barátaival ezt megtette ugyanazon építésű hajóval amit az egyiptomi piramisok ábrázoltak és amilyeneket a Peru-i benszülöttek még a múlt század 70-es éveiben is meg tudtak építeni, akkor ugyanezt a felfedezést az ókoriak (3000 évvel ezelőtt) hatalmas kitartásukkal, óriási tettvágyukkal és kimeríthetetlen érdeklődésükkel bizonyára meg is tették. Ezt az ismeretet miért nem emeli ki a "fehér ember" és főleg az európai "kultur civilizáció" multját bemutató és ismertető, fiatalságunk gondolatát befolyásoló iskolai tankönyveket író tudós társadalom?