Erdély Sajátos Etnikai És Vallási Helyzete
A diploma garantálta, hogy állami hivatalt bárki, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül betölthessen. A XVII–XVIII. század során alapvetően megtartották a Diploma rendelkezéseit, de a Habsburg uralkodók igyekeztek megerősíteni a katolikus egyházat, ilyen volt például III. Károly rekatolizációs törekvése. Lapozz tovább a matek tételre! Oldalak: 1 2 3
A xvi-xviii. században
Erdély sajtos etnikai és vallási helyzete
- Hírkereső hírek minden mennyiségben
- Budapest lehel utca
- Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a 16 17 században
- Rebarbara szosz húshoz
- Defa motor előmelegítő motor
- Melyik a legjobb rózsagyökér kapszula
- Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete tétel
- Legszebb virgos képek
- Szerelem teszt minden korosztálynak - Rátalász.hu
- Középszintű történelem érettségi tételek (2017) - G-Portál
Három olyan könyvet szeretnénk bemutatni olvasóinknak, amelyek komoly segítséget nyújthatnak a 2016-os emelt szintű érettségihez töriből, matekból és irodalomból. Mindhárom könyv az Emberi Erőforrások Minisztériuma által nyilvánosságra hozott tételek kidolgozását adja. 12. Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században Az 1437-es Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés egységbe kovácsolta Erdély előkelőit, akik a kolozsmonostori egyezményben még jelentős kiváltságokat biztosítottak zendülő jobbágyaiknak, de mivel a lázadást leverték, az sosem lépett életbe. Az ugyanebben az évben megkötött kápolnai unió azonban tartósabbnak bizonyult, a három rendi nemzet (a magyar, a székely és a szász) előkelőinek összetartását deklarálta mind a külső, mind pedig a belső ellenséggel szemben. Etnikai viszonyok A kápolnai uniótól a Dózsa György vezette parasztfelkelésen át jutunk el 1526-ig, a Mohács utáni, Erdély különállását eredményező kettős királyválasztásig, amelynek zavaros következményeit az 1570-es speyeri egyezmény rendezte.
A xvi-xvii. században
A székelyek társadalma még mindig ősi, archaikus képét mutatta, és csak a XVI. század végére vált – nem kis részben erőszak hatására – valódi feudális létformává. A primorok, lófők és gyalogok hármasára tagolódott társadalom faluközösségekben élt és adózás helyett általános hadra kötelezhetőségével szolgálta a közösséget. II. Ulászló 1499-ben foglalta törvénybe a székelyek jogait és kötelezettségeit. Szapolyai János az adózó jobbágyok sorába kényszerítette a gyalogokat, míg a primoroknak és lófőknek "feudális típusú" kiváltságként biztosította az adómentességet. A korábbi státusz visszaállításáért a székelyek több ízben is fellázadtak. A XVII. századra a korábban a szabadságot jelentő katonai kötelezettség egyre terhesebbé vált a székelyek számára, ezért önként lettek jobbággyá. A fejedelmi hatalom számára ez igazi érvágást jelentett, tekintve, hogy a székelyek adták állandó haderejük több mint felét. A katonák lemorzsolódásának folyamatát Bethlen Gábornak sem sikerült megállítania, így rendszeres állami adót vetett ki a székelyekre, ami nagyarányú elvándorlást idézett elő.
Európában egyedülálló módon az erdélyi országgyűlés több alkalommal is a négy vallás szabad gyakorlásáról hozott törvényt (pl. : 1568- tordai országgyűlés). Szabadon lehetett gyakorolni a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallást is. Az keleti kereszténység, az ortodox vallás csak megtűrt vallásnak számított. A katolikus vallás is majdnem a betiltás sorsára jutott (János Zsigmond unitárius volt), de végül engedélyezték a katolikus hitet is (Báthori István), be lettek hívva a jezsuiták, így idővel megindult az ellenreformáció is. A magyar fejedelmek a későbbiekben mind református vallásúak voltak
Tétel
Városokban élnek, német anyanyelvűek és általában iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Románok A románok a szomszédos román fejedelemségekből (Moldva, Havasföld) áramlottak, vándoroltak át egyre nagyobb számban Erdély területére. Elsősorban hegyi pásztorkodással foglalkoztak, később letelepednek és jobbágyként dolgoznak és adóznak a földesúrnak. Pásztoroknak a külön adója volt az ötvened, amit a juhnyájak után kellett fizetniük a fejedelemnek. Közigazgatás: Erdély élén a fejedelem áll, de a tisztség betöltéséhez szükséges volt a törökök jóváhagyása is. Belpolitikát önállóan folytathatott, de a külpolitikai döntésekhez szintén török beleegyezés kellett. Évente adót kellett fizetnie a töröknek (eleinte 10 ezer aranyat később sokszorosa) A fejedelem tanácsadó testületeként működött a Fejedelmi Tanács, aminek a tagjait a fejedelem választotta ki. Csak tanácsadási jogköre volt, dönteni nem dönthetett semmiben. Írásbeli ügyek intézésére létrehozták a Kancelláriát. Erdélynek saját országgyűlés e lesz, ami egykamarás, viszont hatalma kisebb, mint a Királyi Magyarországon működő Országgyűlésé.
( 9 szavazat, átlag: 1, 56 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading... Megnézték: 767 Kedvencekhez Közép szint Utoljára módosítva: 2018. február 21. Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században 1. Előzmények, alapok – rendi különkormányzat – vajda – három natio (magyar, székely, szász) 2. A reformáció Erdélyben a, A reformáció irányzatainak jelentkezése Szászok – evangélikusok maradnak Magyarok – református és unitárius hitre térnek Székelyek – részben reformátusok, részben katolikusok maradnak Románok – ortodoxok, a 18. […] Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században 1. Előzmények, alapok – rendi különkormányzat – vajda – három natio (magyar, székely, szász) 2. A reformáció Erdélyben a, A reformáció irányzatainak jelentkezése Szászok – evangélikusok maradnak Magyarok – református és unitárius hitre térnek Székelyek – részben reformátusok, részben katolikusok maradnak Románok – ortodoxok, a 18. században görög katolikus hitre térnek b, Politikai háttér A háttérben a fejedelmi hatalom politikája áll – támogatja, tűri a vallásváltoztatásokat, végül nem tud rajta úrrá lenni, kénytelen-kelletlen elfogadja (1568, tordai ogy.
Erdély földrajzi helyzete Erdély a Magyar Királyság legkeletibb része 1541-ig (ország három részre szakadása). Földrajzi szempontból a Kárpátok hegyvonulatai határolják, gazdag nemesfém, vasérc és sóbányákban. Ezen kívül folyókban és erdőkben is bővelkedik. A fejedelemséget keletről és délről a két román fejedelemség Moldva és Havasföld határolja. Élén a király által kinevezett vajda áll a XII. századtól. A térség nem esett a török terjeszkedés irányába, nincs török megszállás, helyette laza függés, Erdély az Oszmán Birodalom hűbérese. (Moldva, Havasföld szintén, de náluk a török beleszól a belpolitikába is) Államiság jellemzői Három rendi nemzet rendelkezett kiváltsággal: magyar nemesség székely székek szász előkelők Együttműködésüket a kápolnai unió (1437. ) szabályozta. Területi alapon is elkülönülés: székelyek kelten, szászok a déli részeken éltek. Közigazgatási egységeik székelyek és szászok területein a székek, a magyarok lakta területeken a vármegyék. Erdély nemzetiségei Magyarok Sokáig az erdélyi etnikum közel felét a magyarság alkotta.
Kolozsvárott Heltai Gáspár vált ismert lelkészévé, aki – többek között – magyarra fordította és kiadta majdnem a teljes Bibliát. 1556 után (ekkor álltak Erdély urai János Zsigmond pártjára, és hazahívták országába) a kálvini tanok terjedése is felgyorsult, és a Partium jelentős részén – Debrecennel az élen – az új vallás hívei kerültek többségbe. Közben a Szervét Mihály-féle antitrinitárius (Erdélyben unitárius), azaz szentháromság-tagadó tanok is elterjedtek. Dávid Ferenc kolozsvári lelkész hatására a város előbb a kálvini hitre tért át, később az unitárius tanok szolgálójává lett. A lelkész befolyásának következménye, hogy János Zsigmond is a szentháromság-tagadó irányzat felé fordult. Az új vallási irányzatok elterjedését követő évtizedek (az 1550-es évektől 1571-ig) az egyházak intézményesülését hozták magukkal. A reformáció megerősödését az 1551-es Habsburg megszállás (első rekatolizáció) sem törte meg. 1556 és 1564 között zajlott le az ún. úrvacsoravita, amelynek eredményeképpen 1564-ben elvált egymástól a protestantizmus két ága: evangélikus és református ágra, ezzel létrejött az Erdélyi Református Egyház.