A főszereplő természetesen Romulus, Róma atyja, aki mindenáron be akarta népesíteni városát, melyet sikerült is elérnie. A mellékszereplők az elrabolt asszonyok, akik hatással vannak a cselekmény egészére, tulajdonképpen hozzájuk köthető a fordulat is. A történetben szerepel még Titus Tatius, Mettius Curtius, Hersilia, Hostius Hostilius és Tarpeia, akiket ugyan nem foglaltam bele a rövid leírásomba, mert nem ők az események irányítói, csak kellékek, inkább szükséges, de elhagyható karakterei a mondának. A mű leginkább kézzel fogható üzenete az, hogy ne becsüljünk alá semmit/senkit, és ne az első benyomás alapján ítéljünk el dolgokat. Ennek a történetnek a továbbélése a festészetben fedezhető fel: Keresztény Piroska: A szabin nők elrablása Jacques Louis David: A szabin nők elrablása Megyesi Elizabet
Fogadalmat tettek, hogy aki átugorja a városfalat azt kivégzik. Végül Celer, Romulus barátja vagy talán maga Romulus megölte Remust, és így Romulus egyeduralkodóként Róma első királyává vált. Uralkodásának első szakasza Szerkesztés A város megépítése után Romulus katonai egységekbe osztotta Róma harcképes lakosságát: 3000 gyalogosból és 300 lovaskatonából állt a hadsereg. A katonai egységeket légióknak nevezte el. A katonai egységekbe be nem sorolt emberek alkották a köznépet, illetve Romulus kiválasztott 100 nemesembert is a város lakosságából, akikből tanácsot hozott létre. A nemeseket patríciusoknak nevezte el, a tanácsot pedig szenátusnak. A patrícius elnevezés Romulus szándéka szerint arra utalt, hogy a nagyoknak és gazdagoknak úgy kell kezelniük a gyengéket és szegényeket, ahogy az apáknak kell a fiaikról gondoskodniuk. Romulus olyan hírnevet szerzett Rómának, miszerint Róma menedékül szolgál mindenki számára, aki új életet akar kezdeni. Éppen ezért Róma vonzotta a száműzötteket, menekülteket, gyilkosokat, bűnözőket és szökött rabszolgákat egyaránt.