Tekst piosenki: Száguld az idő Végtelen vonalak tömör sötétjében Álmomban vonat visz Vasfekete éjszaka Dermedő sínpáron Rohan a hold Messze innen, messze onnan kiáltok Vonatablak, rézsű, surlófény Utazunk és zúgnak bennünk az álmok Malom az ott messze? Nézd csak, nézd! Vonatút az éjszakában, barátom! Az a csonka hold világlik ránk Fut a kocsi, visz, visz, visz előre Ugyanaz a hold világít ránk Milyen árva, milyen árva az ember Rohanó fák rácsa hulló árny Fut a kocsi, visz magával az éjbe Egyedül vagy, hold világít rád Poznaj historię zmian tego tekstu
A világ össze nem illő darabokra hullt szét, mintha valaki az Űrben mindent összezavart volna. A költőn ekkortájt úrrá lett a csonkság, a kiesettség, az eltévedés, az értelmetlenség, a tartalom-nélküliség érzése, a távlathiány, a magány, a célvesztés, a csüggedés, a feladat nélküliség. Ezzel nem volt egyedül: a 20. század egyik jellemző típusa az eltévedt ember. Ez a kozmikus céltalanság nagy riadalmat keltett Adyban, s ezt a riadalmát fejezte ki Kocsi-út asz éjszakában című versében. A vers mögött álló konkrét életrajzi élmény a költő utazása rokonaihoz Nagykárolyból (ahol egy barátjánál töltött néhány napot) haza Érmindszentre. A késő éjszakai órákban indult el egy zörgő, rossz parasztszekéren a kb. kétórás útra. A fogyó hold ekkor valóban csonka volt, a táj elhagyatott, minden csöndes. A vers világában mindez jelképes értelmet kap: egy képzeletbeli, lelki tájat jelenít meg Ady. Maga a Nagykároly és Érmindszent között húzódó rázós, földes út is halhatatlan lett: egy távoli, kísérteties úttá változik, amely az életen keresztül visz a halál felé.
Frissen jött Afrikából, szépen le volt barnulva. Hát ez nem török, mondja a lányom, de nem baj, vigye csak a kocsit, ezerért elviheti, de az már az utolsó ár. Nem tevében, EURÓBAN! Musztafa beül a Miskába, keresi hol kell bedugni a slusszkulcsot, nézegeti az automata váltót. A lányom be akar ülni mellé, de nem engedem! Musztafára mosolygok széles vigyorral, mert nem vagyok én rasszista, csak aggódó anyuka. Sárinak ég a pofája, mondja is, hogy Anya, próbálj meg már természetesen viselkedni, hát nem láttál még feketét soha? Hát olyat még nem, aki bepattan a kocsinkba és elhúz vele a francba, ráadásul még vezetni se tud… Mert gyanús ez a Musztafa. Amióta megjött, egyfolytában mobilon karattyol valami afrikai nyelven. Mondta is, hogy nem neki kell a kocsi, hanem ő csak kereskedő. Kivisz ilyen csotrogány járgányokat Afrikába, ott ez nagy szám Kenyában. Végre van nekik autó a seggük alatt, nemcsak mindig szamár. Musztafa nagynehezen elindul, rendszám nélkül, a la natúr, porzik utánna az út…Még nem fizetett, próbakörre ment csak.
Csak úgy simán átkeresztelte… Báj, báj, Bözsi! Én meg egész nyáron ott fogok zombulni a faluban, megesz majd a hupikék unalom kocsi nélkül. mintha számítana, itt Zombifalván, hogy egy hullával több vagy kevesebb.